Még egy percig nézek az elhajtó motor után, egészen addig, míg be nem kanyarodik egy utcába. Hátulról is tökéletesen illik a motorra, és ahogy elhajt, beletúr a hajába. Próbálom összeszedni magam ezután a menő mozdulat után, és nem foglalkozni vele, de egyszerűen muszáj rágondolnom. Éreztem, ahogy szívverése felgyorsult, mikor átöleltem a derekát, és mikor húzta az agyam, még abból is kedvesen jött ki. Sóhajtva végigszántom a kezem a hajamon és megfordulok. A barna házból fény szűrődik ki, és ahogy a szél megcsap, szorosabban húzom össze magamon a kabátot.
Gondolataim Zayn körül járnak, amit magam sem értek. Szó sincs itt szerelemről, egyszerűen csak barátkozni szeretnék, bár néhány külső tényező eléggé megzavarja ezt. Nem tudom, miért nem lehet a "pasim" - már ha Samet lehet így nevezni - miatt más srácokkal is baráti viszonyom. Az oké, hogy így van ez megírva a nagykönyvben, de egyszer nyugodtan lehetne valami törvényszegés. De térjünk vissza a zavaró tényezőkre.
Ott van például Summer. A kezdetleges rajongása pletyka miatt azonnal átváltott ellenszenvvé a srác iránt, és mindennél jobban távol akar tartani tőle. Én is elolvastam azt a cikket, nyilván, de talán nem érdekel. Bárki megváltozhat, és biztos vagyok benne, hogy azért jött át, hogy felhagyjon ezekkel a dolgokkal. De Summer sajnos nem ilyen. Ő egyetlen rossz szó miatt képes megutálni egy személyt, és jelenleg ez a személy Zayn. Egy napja jár a suliba, és máris mennyi ember megutálta... Mindenesetre nem vagyok száz százalékosan biztos abban, hogy ilyen hamar képes továbblépni valamin, amit magának szánt. Még meglátjuk, mi lesz, de óvatosnak kell lennem ezen a téren.
A második, talán legfontosabb tény, Sam. Elég régen alkotunk egy párt, de sosem éreztem azt, amit kellene ilyenkor. Ha Summer esetleg elmondaná neki, azonnal féltékenykedni kezdene, amit nagyon nem bírok. Egyszer, a strandon leszólított egy srác, és amint ez a fülébe jutott, bevert egyet a fiúnak. Azóta, inkább rá se nézek másra, mert nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe hozni az idióta barátom miatt. Tehát, azonnal kezdődne a féltékenykedés, esetleg a verekedés. Ameddig Sammel járok, úgysem barátkozhatnék rendesen Zaynnel, de miatta nem fogom eldobni a barátom. Akit egyébként nem is szeretek úgy, ahogy kellene. Bonyolult dolgok ezek... Mindenesetre, Sam a legzavaróbb tényező a barátságunkban.
És a harmadik, Adam. Sosem szerette, ha közös barátaink vannak. Az okot nem tudom, de mindig ideges volt, és napokig nem szólt hozzám. Na mármost, ha megtudja, hogy én Zaynnel barátkozok, azonnal kiveri a dilit, és eltilt tőle. Amit normális körülmények között tuti, hogy nem hagynék. De miattam nem veszhet össze a barátjával. Ez a helyzet nagyon bonyolult így, az biztos...
Sóhajtva, gyors léptekkel indulok a házhoz, és mikor a faajtóhoz érek, bekopogok. Pár pillanat múlva Lauren jelenik meg, mosolyogva. Mögötte Summer áll, és éppen valamit szürcsölget.
- Szia - ölel át Lauren. Summer csak biccent, majd erősen megrázza a fejét. Furán nézek rá, mire csak legyint. Nem tudom, mit kellett volna ebből értenem, de csak megrázom a fejem, és átdobom a hajam a vállam felett.
- Sziasztok - lépek be a jó meleg lakásba, és leveszem a kabátom. Lauren nagy, barna szemeivel néz rám, és kedvesen kérdez.
- Kérsz valamit inni? Az ősök nincsenek itthon - vigyorog. A barna falak melegséget tükröznek, és a fehér bútorok még otthonosabbá teszik az egészet. Mosolyogva nézek Summerre, aki komolyan pillant rám, és Laurenre, aki viszont nevetve kezd nekem mesélni.
- Egy pohár vizet elfogadok - követem a nappaliba.
- Okés, mindjárt hozom, addig csücsüljetek le - int, majd eltűnik. Végignézek a fehér falakon futó fekete mintákon, de egy kéz kapja el a karom, és a barna hajú barátnőm néz rám. Érdeklődve felhúzom a szemöldököm, és várom, hogy elmondja, mit tudott meg.
- Nem Lauren van azon a videón. Sőt, még a videót se látta - kezdi sóhajtva.
- Akkor mi a baj? - tárom szét a karom.
Ha tényleg nem Lauren van azon a videón, akkor teljes mértékben megnyugodhatunk, hiszen nem rajta röhög most a fél iskola.
- Nem érted? - csattan fel. - Attól, hogy nem ő az, még egy lány van benne! - őszintén, nem értem, hol kellene megtalálnom az összefüggést.
- És? - kérdezem összezavarodva.
- És az a lány Brendonnal van. És Lauren kibe szerelmes? - forgatja meg a szemöldökét, nekem pedig leesik a dolog.
- Brendonba. Francba - sütöm le a szemem.
- Érted már?
- Igen. Nem mondhatjuk el neki - állapítom meg.
- Szuper logikád van, Blair Davis - csap rá a vállamra. - Egyébként, hogy tudtad rávenni Adam-et, hogy elhozzon? - kérdezi furán.
Igen, Adam sosem volt az a testvér, aki önként felajánlja, hogy elvisz valahova. A szüleim szerint, ne foglalkozzak vele, majd kinövi egyszer, és inkább járjak tömegközlekedési eszközzel. Igen, a Davis család ilyen jó fej... Ahelyett, hogy hagynák, hogy jogsim legyen. De ez is egy olyan téma, amit már ezerszer kiveséztünk, és a válasz mindig a nem volt.
- Izé... Jó napja volt? - kérdezem dadogva. Ha Summer megtudja, hogy nem Adam hozott el, hanem Zayn, hisztirohamot kap, és tuti, elmondja mindenkinek.
- Blair Davis. Ugye Adam hozott el? - kérdezi, miközben összefonja karját a mellkasa előtt.
- Persze! Ki más? - forgatom meg a szemem, miközben tenyerem izzadni kezd.
Sosem voltam túl jó hazudó. Ha füllenteni próbálok, azonnal elvörösödök, izzadni kezd a tenyerem, és össze-vissza beszélek.
- Új motorja van? - vonja fel a szemöldökét.
- Igen, apa vette neki múlthéten - legyintek, majd hálát adok az égnek, amiért Lauren jön vissza, egy tálcával a kezével.
Leülünk a kanapéra, és miközben elvesszük a poharakat, Lauren ránk néz.
- Nem megyünk el holnap valahová? Van egy új szórakozóhely, most nyílt, szupermenő, és állítólag minden jó benne, minden menő odajár - kezdi lelkesen mesélni, de én elhúzom a számat.
Világéletemben gyűlöltem ilyen helyekre járni. A fülledt levegő, ahogy az emberek a nyakamba lihegnek, a sok lány, akik félpucéran buliznak az idegtépő zenékre. Borzalmas.
- Nem is tudom - kezdek hadakozni.
- Na, légyszi, a kedvemért - mosolyog rám kedvesen. Summer megvonja a vállát, és unottan válaszol.
- Felőlem - kezdi el piszkálni a körmeit.
- Legyen. De amint elszabadul a pokol, hazajövök - szögezem le, mire elhúzza a száját.
- Gyerünk, Blair, élvezni fogod! Samet is hívhatjuk, ha gondolod - mondja Lauren vigyorogva.
- Utálja az ilyen helyeket - legalább ebben megegyezik az ízlésünk.
- De egy próbát megér. Majd megkérdezed, ugye?
- Legyen - egyezek bele sóhajtva.
- Szuper! - csapja össze a két kezét mosolyogva.
Summer állkapcsa megfeszül, és gondterhelten néz rám. Tudom, mire gondol, és azt is, hogy meg kell tennünk. El kell mondanunk Laurennek, hogy a srác, akit imád, valójában egy pöcs, aki az első adandó alkalommal bemászna a bugyijába. Ahogy ránézek a mosolygó lányra, aki éppen a hely varázsát ecseteli, a szívem fájdul meg.
Óvatosan bólintok Summernek, aki sóhajtva végigszánt barna haján. A hullámos tincsek összerázódnak, miközben lágy hangon megszólal.
- Figyelj, Lauren - kezd bele finoman, ügyelve arra, hogy ne bántsa meg a lányt. - Brendon nem az akinek hiszed - felhúzott szemöldökkel nézek rá, és próbálok rájönni, mire akar kilyukadni. Lauren összeráncolt szemöldökkel állja Summer pillantását, aki miután megköszörüli a torkát, folytatja - Nem illik hozzád. Ő egy pöcs - fejezi be kimért hangon. Lauren csak maga elé bámul, majd felcsattan. Nem értem, miért nem mondja el neki, miért...
- Summer, azt hittem, barátok vagyunk - elemi fel a hangját, miközben szeme dühösen csillog. - Nem érdekel a véleményed! Blairrel ellentétben én nem hallgatok rád! Szerinted olyan hülye, hogy nem látja mit akarsz? - kérdezi enyhe gúnnyal a hangjában. Nem számítottam ilyen reakcióra, de ahogy elnézem, Summer sem. Kikerekedett szemekkel nézi a dühös lányt, és szó nélkül állja a tekintetét. A feszültség azonnal érezhető a nappaliban, mikor Lauren felpattan a helyéről. Nem tudom, mire gondol, így érdeklődve várom a folytatást. - Tudom, hogy azért mondod neki azokat az idiótaságokat, mert magadnak akarod az új srácot! Zayn, ugye? - teszi csípőre a kezét.
Összeszorítom a fogam, és jobbnak látom, ha nem szólok semmit. Summer rám emeli tekintetét, majd Laurenre. Előhúzza a telefonját a zsebéből, és a dühöngő lány felé tartja. A videó elindul, és azonnal látunk rajta egy barna lányt, akin meztelenül fekszik Brendon. A hangokból ítélve, beindultak az események. Elfordítom a fejem. Nem érdekel a videó tartalma...
Lauren először csak mérgesen nézi, majd arcára kiül valami más. Csalódottság. Undor. Megbántás.
Végignézi a három perces felvételt, közben arcán különböző érzelmek jelennek meg.
Summer gyorsan elrakja a telefont, de a csalódott lány csak néz maga elé. Visszahuppan a fotelbe, és a tenyerébe temeti az arcát. A másik aggódva pillant rá, majd rám vezeti tekintetét, és megrázza a fejét, mikor szóra nyitom a számat. Most nem kell mondanunk semmit, át tudom érezni a helyzetét.
Pár perc után felemeli fejét, és arcvonásai megfeszülnek. Néma csend nehezedik a szobára, csak a lélegzetvételünk hallatszik, és Lauren sóhajtásai.
- Sajnálom azokat, amiket hozzád vágtam. Olyan hülye vagyok - neveti el magát feszengve. Gyorsan átülök mellé, majd Sum is követ, így hárman nyomorgunk a kis fotelben, e nem bánjuk. Mosolyogva nézek végig a két lányon: Summer nevetve megrázza a fejét, nyoma sincs rajta a megbántásnak, vagy valami másnak. Lauren egy kicsi könnyes szemmel ugyan, de mosolyogva pillant ránk, és elérzékenyül, mikor szorosan átöleljük.
- Egy fiú sem állhat a barátságunk útjába - mondja Summer, és mélyen a szemembe néz. Tudom, mire, és kire gondol, de próbálok nem tudomást venni róla. Mindig ugyanoda lyukadunk ki...
- Akkor, most már totál szingliként iszom le magam pénteken, és nem is beszélek Brendonnal - törli meg a szemét Lauren.
- Jól teszed - lököm meg a vállát vigyorogva.
- De akkor tényleg menjünk pénteken - teszi fel a kezét nevetve. Jó látni, hogy mosolyog, még egy ilyen után is.
- Azt hittem, rosszabbul fogod viselni - mondja Summer halkan, mire megrázom a fejem. Ő is a legjobbkor tudja ezeket mondani...
- Igazából nem érdekel - vonja meg a vállát. - Sosem gondoltam komolyan, és amúgy se jártunk. Hivatalosan - süti le a szemét.
- Lauren! Mondd, hogy nem feküdtél le vele - kezdi hangosabban Sum, én pedig megrázom a fejem. Ennyit arról, hogy el tudunk együtt tölteni egy estét veszekedés nélkül.
- Nem tehetek róla! Tudod te hogy csókol? Te is belementél volna - tiltakozik felháborodva. Summer sóhajt egyet, és az égnek emeli tekintetét.
- Lauren, minden hülye tudja, hogy nem térdelünk le a srác elé az első adandó alkalommal - mondja hűvösen.
- Egyszer volt ez, részeg voltam, sajnálom - akad ki.
- Nem is emlékszel rá? - kérdezi Sum felhúzott szemöldökkel.
- A haverjaitól tudtam meg - suttogja Lauren.
- Akkor nem feküdtetek le. A családja ismeri a szüleidet, tuti, hogy hazahozott. Azért ennyire nem tahó. Csak a barátjainak akart menőzni, biztos vagyok benne - nyugszik le Summer.
- Majd megkérdezem tőle. Illetve, izé, nem, mert nem beszélek vele többet - mondja bozonytalanul.
- Ez a beszéd - csap rá a vállara egy nagyot Summer, mire a lány összerezzen.
- Elegem van ezekből a témákból - szólok bele, mire mindhármunkból kitör a nevetés.
Még egy fél órát maradok, majd eléggé búcsúzósra veszem a figurát. Szerencsére Adam jelenleg nem játszik arrogáns seggfejet, így elugrik értem kocsival.
Felveszem a kabátom, és az előttem álló két lányra nézek. Mindketten mosolyogva figyelnek, és szorosan átölelnek.
- Sziasztok, holnap találkozunk - megyek ki az ajtón.
Adam ott parkol, és mikor kinyitom az ajtót, felkapja a fejét, és zavartan a zsebébe csúsztatja a telefonját.
- Nő ügyek? - kérdezem vigyorogva.
- Így hálálod meg, hogy eljöttem érted? - forgatja meg a szemeit mosolyogva. Csak egy puszit nyomok az arcára, majd beindítja a motort. - Minden fontos dolgot megbeszéltetek? Ki mikor menstruál, meg ilyenek? - vihog, mire karon csapom.
- Majd ha egyszer véletlenül lesz barátnőd, ő is fog, csak úgy elmondanám - jegyzem meg, mire lehervad a mosoly az arcáról.
- Jó, most komolyan. Minden oké? - néz mélyen a szemembe. Normális körülmények között örülnék neki, de mivel éppen a forgalmas úton haladunk, rá kell szólnom.
- Inkább az utat nézd. Egyébként igen, minden oké - bólintok. Idegesen pillant rá az órára, majd ráfekszik a dudára. Kicsit megijedek a hirtelen hangtól, és megcsóválom a fejem. - Nyugi már. Sietsz?
- Fáradt vagyok - szögezi le sóhajtva.
- Pénteken bulizni megyünk - bököm ki, mire felkúszik a szemöldöke.
- Te egy buliban? - kérdezi röhögve.
- Lauren miatt - legyintek.
- Felőlem menj. Az ősöket úgyse érdekli semmi a munkán kívül. Most is valami úton vannak. Mikor láttuk őket utoljára? - enyhe gúnyt vélek felfedezni a hangjában, mire megrázom a fejem.
Tény, hogy anya és apa rengeteget dolgoznak. Egy pénzügyi céget vezetnek, és a munkájuk szerelmesei mindketten. Ebből is adódik, hogy sosem szenvedtünk hiányt pénzben, viszont szinte szülők nélkül nőttünk fel. Adamet mindig is zavarta, de én egy idő után megszoktam, és ma már fel sem tűnik a dolog.
Nem szólunk egymáshoz egy szót se, csak csendben utazunk. A ház előtt Adam leparkol, és kipattan a kocsiból. Meg sem vár engem, kinyitja a bejárati ajtót, és beviharzik. Sóhajtva nézek utána, majd én is kiszállok, és bemegyek. Pillantásom a szomszéd házra siklik, ahonnan gyér fény szökik ki. A függöny egy pillanatra elmozdul, mire odakapom a fejem, de senki sem áll ott. Blair Davis, te nem vagy százas.
Sóhajtva megyek be a házba, majd egyenesen a szobám felé veszem az irányt.
Ledőlök az ágyra, majd az ajtóra nézek, ahol Adam lép be. Barna tökéletesen állnak, és átöltözött: fekete nadrágot visel, kék inggel.
- Randid lesz? - kérdezem poénosan.
- Igen - vakarja meg a homlokát, mire összeráncolom a szemöldököm.
- Akkor menj, én nem tartalak fel - teszem fel a kezem védekezően.
- Minden oké lesz? - kérdezi feszengve.
- Menj már, nem vagyok két éves - mosolygok rá, mire nevetve kimegy.
Adamnek mindig egyéjszakás kalandjai voltak, egy buliban összeszedett csajjal, most meg randizni fog. Nem is kérdeztem, kivel, merre, hogyan, de amint hazaér, kifaggatom.
Sóhajtva a táskámhoz lépek, és előhalászom a doboz cigimet a táskából.
Ha bent szívom el, megérzi Adam. Kint viszont tökéletes lesz.
Felállok az ágyról, és gyújtóval a kezemben megyek ki a ház elé. A kis asztal melletti székre leülök, majd meggyújtom a számban lévő szálat. Mélyen beszívom a füstöt, majd miután letüdőztem, kifújom. Az utcában egy lélek se jár, minden házban le van kapcsolva a villany, egyedül én vagyok. Beletúrok a hajamba, majd mikor egy hang megszólít, összerezzenek.
- Mit csinálunk itt, ilyen késői órákon? - a srácra nézek. Haja most is tökéletesen fel van zselézve, a szokásos nadrág+fehér póló+ bőrkabát szettet választotta, és kíváncsian néz rám nagy szemeivel.
- Ezt én is kérdezhetném - vágok vissza. Megcsóválja a fejét a kijelentésemre, és leül a másik műanyag székre. Elnyomom a kezemben tartott cigit, és érdeklődve felhúzom a szemöldököm.
- Mintha a bátyád azt említette volna, hogy nem dohányzol - köszörüli meg a torkát.
- Talán Adam nem tud egy-két dologról - vonom meg a vállam.
- És nem is szabad megtudnia? - kérdezi mosolyogva.
- Nem tőled fogja megtudni - vágom rá kicsit gyorsan. Beletúr fekete hajába, és nevetve néz a szemembe.
- Értettem, hercegnő - teszi fel a kezét, nekem pedig összeszalad a szemöldököm. Hercegnő? Komolyan?
- Ne hívj így - kérem durcásan.
- Ahogy akarod, hercegnő - mondja huncut mosollyal, és feláll. - Késő van. Holnap találkozunk a suliban - mondja, majd megfordul.
- Szia - köszönök el, majd én is felállok.
- Jó éjszakát, hercegnő - hallom még meg a hangját, mire megforgatom a szemem, és besétálok a házba.
