Első fejezet - Mikor először jön iskolába

Sziasztok, drága olvasók! :) 

Megérkeztem az első fejezettel. Szeretném megköszönni a 27 olvasónak, hogy lelket öntenek belém, a prológushoz érkezett kedves szavakat. Igazán jól esnek, és remélem, nem okoztam csalódást ezzel a résszel sem. 

Jó olvasást! :) 

Egy hónap telt el azóta, hogy láttam a szomszédba érkező srácot. Ezalatt a hónap alatt Adam közel került hozzá, én azonban még a nevét sem tudtam meg. Nem is láttam, csak akkor, mikor a bátyám közölte, hogy vele megy el motorozni. Mikor kinéztem az ablakon, csak a srác hátát láttam és a fekete motort, amin ült. Haja akkor is tökéletesen állt, felfelé volt zselézve. Abban a pillanatban, az sem zavart, hogy Sam ott ült a laptopom előtt, és éppen a leendő sulija honlapját böngészte.
Másnap egyedül ballagtam a suliba, de akkor az sem érdekelt. Egyszerűen nem tudom kiverni azt a fiút az eszemből, pedig még csak a nevét sem tudom...

- Hahó, föld hívja Blairt! Figyelsz rám? - zökkent ki gondolataimból barátnőm hangja. Summer dühös szemeivel találom szembe magam, miközben idegesen átdobja válla felett barna tincseit. 

- Bocsi, megismételnéd? - rágom a szám szélét gondolkozva. 

- De jó, hogy ilyen megértő barátaim vannak - forgatja meg a szemét. 

- Bocsánat, ma nem vagyok formában - nyúlok bele a szekrényembe, és halászom elő az egyik vaskos könyvemet. 

- Ahogy az elmúlt héten sem voltál! Mi van veled? - akad ki. 

- Csak egyszerűen fáradt vagyok, na - csapom be az ajtót és fordulok meg. 

Felhúzza szemöldökét, majd lenéz rám. Fél fejjel magasabb, amihez még hozzájárul a tíz centis magassarkúja, így eléggé megnöveli ez az összhatás. Zöld blúza és fekete bőrdzsekije tökéletesen kiemelik alakját, éppen ezért kapom el pont azt a mozdulatot, mikor egy tizedikes ráerősen megbámulja a lányt. Csak apró mosolyra húzom a szám, és a dühöngő Summerre koncentrálok. 

- Értem én, hogy dúl a szerelem közted és Sam között, de még én is élek - kéri ki magának erősen mutogatva. 

- Persze, hogyne, a szerelem - motyogom az orrom alatt. 

- Lauren - kapja el az említett lány karját, aki a hirtelen érzéstől halkan felsikít. Telefonját nyomkodja, és érdeklődve néz ránk nagy barna szemeivel. 

- Summer! - szólok rá a lányra. 

- Mi van? - kérdezi vigyorogva. 

- Ne ijesztgesd az embereket - forgatom meg a szemem. 

- De ha a barátaim, akkor szabad - nevet. 

- Hallottátok, hogy új diák jön? - hajol közelebb hozzánk Lauren, mintha bizalmas információt közölne. 

- Új diák? Ez hülyeség - nézek furán. 

- Miért lenne az? - húzza fel a szemöldökét Summer. 

- Sose vesznek fel új diákot évközben. Baromi nehéz bekerülni - mondom nyugodtan. 

- Talán valami stréber lesz a srác - vonja meg a vállát Lauren. 

- Srác? - kérdezzük tökéletesen egyszerre Summerrel. 

- Aha. Brendon írta - mutatja fel a telefont. 

- És ő honnan tudja? 

- Az anyja tanár, rémlik? - forgatja meg a szemét. 

- Nem hiszem, hogy srác. Vagy nem tudom - hebegem. 

- Blair Davis! Te ma használhatatlan vagy! - csap rá a vállamra Summer. 

- Jól van na - pillantok az ajtó irányába. 

- Tisztázzuk a szabályokat! Mivel neked van barátod - kezd bele Summer, miközben rám mutat. - Te pedig folyamatosan flörtölsz minden sráccal - biccent Lauren felé. 

- A lényeg? - sóhajtok fáradtan. 

- Hogy amennyiben helyes az illető, stoppolom - mutatja fel komolyan az ujját. 

- A tiéd lehet - nevetek fel. 

- Aha, nekem nyolc - nyomkodja tovább a telefonját Lauren. 

- Szuper! Azt nem tudod, mikor érkezik? - pillant Sum a lányra. 

- Most - biccent az ajtó felé. 

Egyszerre fordulunk Summerrel oda, és amint meglátom a személyt, elkerekedik a szemem. 

Az ajtó belökődik, és lazán, leszegett fejjel sétál be a srác. Éjszínű haja az ég felé meredezik,  fekete pólója és bőrdzsekije tökéletesen illeszkedik rá. A sötét, szaggatott nadrág, amit visel kiemeli lábait és formás hátsóját. A táskája lóg a hátán, mögötte összesúgnak az emberek. A lányok tetőtől-talpig végimérik, és követik tekintetükkel. Szemével folyamatosan a földet nézi, közben hallom, hogy mellettem Summer felsóhajt. 

- Ha van tökéletes pasi, akkor ő az- suttogja halkan. 

A fiú felemeli a fejét, és végigpásztázza a folyosót. Mikor hozzánk ér, apró mosolyra húzza a száját, aztán mélyen a szemembe néz. Az enyémbe. Pillantása végigsiklik rajtam, majd újra a szememnél áll meg. Egyre közelebb ér hozzánk, beletúr a hajába, és elmegy előttünk. Kikerekedett szemekkel bámulok magam elé, majd megcsóválom a fejem.

- Láttátok? Rám mosolygott! - mondja Sum teljesen belelkesülve. 

- Aha - mosolygok az orrom alatt. 

- Na jó, menjünk órára - mondja Lauren, mikor megszólal a csengő. 

- Ez a srác egyszerűen tökéletes. Ráhajtok - motyogja vigyorogva Summer. 

A teremhez érve, levágódok a szokásos helyemre, majd körbenézek. Csak a mellettem lévő hely üres, mindenki másnak van padtársa. Ez a terem az egyetlen olyan, ahol egyedül ülök. Már mindenki talált magának padtársat.

A tanár beviharzik a terembe, és kiosztja a dolgozatokat. Az osztály egy emberként sóhajt fel. A ceruzámat rágva olvasom el a kérdéseket, mikor kinyílik az ajtó. 

- Ki az? - kérdezi a tanárúr. - Maga az új diák? 

Egy pillanatra kihagy a lélegzetem, mikor meglátom az ajtóban. Egy köteg papírt tart a kezében, és azt tanulmányozza, majd felkapja a fejét, és a tanárra néz. 

- Igen - szólal meg halkan. Az osztály kihasználja a pillanatot, és hangos beszélgetésbe kezdenek, én azonban csak nézek magam elé. 

- Neve? - sóhajt Mr. Harris. 

- Zayn vagyok. Zayn Malik - köszürüli meg a torkát. 

- Rendben, Zayn Malik, foglaljon helyet - néz körül, majd megállapodik a tekintete rajtam. - Ott van egy szabad hely, Blair mellett - mutat rám. 

- Köszönöm - néz ide, majd megindul. Ledobja a táskáját, és leül a székre. 

- Mire várnak? Kezdhetik a feladatokat! - mondja mogorván. 

Összenézek Summerrel, aki vigyorogva az új srácot bámulja. 

Szóval Zayn... 

Sóhajtva olvasom el a kérdéseket, és kezdem el töltögetni a lapot. Folyamatosan érzem magamom Zayn tekintetét, de próbálok nem oda koncentrálni. 

Az óra gyorsan elmegy, a csengő maga az álom, így amint meghallom, azonnal felpattanok, lerakom a tanári asztalra a lapot, és kisietek a teremből. 

- Blair, várj - hallom meg Summer hangját, aki egyből mellettem terem. - Hova rohansz? - teszi fel a kérdést. 

- Csak menjünk a mosdóba - húzom magam után. 

Szerencsére, hamar beérünk a helyiségbe, ahol ledobom a táskám a földre, és a csapra támaszkodok. 

- Az új srác... - kezdek bele. 

- Igen? 

- A szomszédunk - motyogom halkan. 

- Várj, SMS - kapja elő a telefonját, és olvasni kezd. Először mosolyogva, majd fokozatosan leolvad az arcáról a mosoly, és a száját rágva pillant rám. - Nem barátkozhatsz vele. Én sem fogok. Felejtsük el a srácot - mondja komolyan. 

- Mi? Miért? - ráncolom össze a szemöldököm. 

- Csak ne. Meleg van itt, nem mehetnénk? - vált témát. 

- Menjünk - vonom meg a vállam furán. 

Nem értem, miért ne barátkozhatnék Zaynnel. Nem tudom, mit titkol, de muszáj kiderítenem.

Kilépünk a mosdóból, majd a matekterem felé vesszük az irányt. 

Az ajtóban egy kéz fogja meg az enyémet, és érdeklődve nézek Samre. Kisfiús mosollyal pillant rám, mire én is elmosolyodok. Ha máshogy lettek volna a dolgok, Sam lenne a legjobb barátom...

- Szia, édesem - nyom egy puszit a számra. - Suli után hazakísérlek, oké? - kérdezi kedvesen. 

- Ühüm - bólintok. 

- Most mennem kell, de majd várj meg a suli előtt, rendben? - engedi el a kezem. 

- Rendben - megyek be a terembe. 

Az első padba ülök le, Summer mellé, aki érdeklődve fordul felém. 

- Kivel beszéltél? - kérdezi gyanakvóan. 

- Sammel, miért? - ráncolom össze a szemöldököm.

- Nem akarom, hogy beszélj az új fiúval - mondja komolyan. 

-  Jézusom, Summer, nőj már fel. Nem fogom elvenni tőled, barátom van, rémlik? Kinézed belőlem? - kérdezem felháborodva. Kicsit megemelem a hangom, mire a hátsó padban ülők előrenéznek.

- Nyugodj már le! Tudom, hogy nem vagy olyan! De nem barátkozhatsz vele - mondja komolyan. Nem gondoltam volna, hogy öt évnyi barátság után egy srácon fogunk veszekedni. Nem értem, miért nem mondja el, mitől van így berezelve, miért nem beszélhetek Zaynnel.

- Miért? Nem te szabod meg, hogy kivel beszélek, és kivel nem! - állok fel.

- De vele ne! Csak ennyit kérek, Blair, könyörgöm, ne tedd - néz rám könnybe lábadt szemmel. Kicsit megsajnálom és visszaülök, majd halkabban folytatom.

- Miért? Csak ennyit mondj el és rendben - mondom komolyan.

- Nem mondhatom el. Majd rájössz magadtól is. Vagy majd úgyis hallod a pletykákat. Most nagyon köcsög leszek, de muszáj: Ha barátkozni fogsz vele, elmondom Samnek. Tudod, milyen féltékeny - állja a tekintetem. Kikerekedett szemekkel nézek rá, majd lehunyom azokat, hogy megnyugodjak.

Öt éve ismerem Summert. Persze, voltak veszekedések a barátságunkban, de ilyen mélyre még ő sem süllyedhet. Tudja, hogy nem szeretem Samet. És, a belegondolok, még csak jót is tenne vele... Viszont. Nem szeretném, hogy a srác csalodjon bennem. Vagy, hogy megbántsam.

A számat rágva pillantok fel, és abban a percben lép be Zayn is a terembe. Lazán elsétál mellettem, de egy picit meglök, ezért felém fordul.

- Bocs - mondja, majd továbbsétál. Követem tekintetemmel, majd újra a mellettem ülő lányhoz fordulok.

- Látod? Erről beszélek! Ha Sam ezt megtudja - csóválja a fejét. Sóhajtva beletúrok a hajamba, és elmosolyodom.

- Nyugi, nem lesz semmi. Jó kislány leszek - vigyorgok, de mintha átmenne vicsorgásba, így gyorsan abbahagyom.

- Remélem. Egyébként, ha annyira tudni szeretnéd, ki is a Zayn Malik, olvasd ezt el. Lauren találta - nyújtja felém a telefonját, mire olvasni kezdek.

Azt írják, hogy drogügyekbe keveredett, ezért kicsapták. A szülei által átjöhetett hozzánk, és már nincsenek zűrös ügyei, de mindenki tartsa meg az egy lépés távolságot. 

Mi van akkor, ha pont arra van szüksége, hogy valaki átlépje azt az egy métert? 

Kicsit meglepődök, felhúzom a szemöldököm, és úgy döntök, nem akarom olvasni a részleteket. 

Drogügyek. Azért annyira nem borzalmas, mintha embert ölt volna, vagy ha most engedték volna ki a sittről. Megcsóválom a fejem, és visszadobom a telefont Summer kezébe. 

- Máris elolvastad? - kérdezi meglepve. 

- Természetesen nem - forgatom meg a szemem. 

- Akkor? 

- Nem érdekelnek a részletek - vonom meg a vállam. 

- És mit szólsz? 

- Drogügyek? Annyira nem gáz - dobom hátra a hajam. 

- Nem gáz? Tudod te hány ember halt meg miatta? - kérdezi hitetlenkedve. 

- Nem. De nem is érdekel. Az régen volt, most meg most van - jelentem ki eltökélten. 

- Tehát nem hallgatsz rám. Rendben - szűri a fogai között. 

- Nyugodj már meg, még nem is beszéltem vele, a nevemet se tudja - sóhajtok. 

- Ó, dehogynem. Ez a srác mindent tud. Veszélyes - győzköd. 

- Nem akarom tovább ezt hallgatni - állok fel. 

- Most hová mész? - tárja ki a karját. - A büfébe - jelentem ki, majd elindulok. Igazából, nem is a büfébe megyek, de neki nem kell tudnia semmiről.

Az udvarra vezető ajtó előtt megállok, majd félve lököm azt ki, és megyek abba a bizonyos eldugott sarokba. 

Oda járnak a cigisek és a füvesek. A szüleim baromira büszkék lennének rám, ha rájönnének káros szenvedélyemre. Megállok egy kicsit arrébb, és előhúzok egy szálat. Mivel a gyújtóm a táskámban van, így félve fordulok a mellettem lévő barna lányhoz. 

- Van tüzed? - biccentek a kezében tartott gyújtó felé. 

- Persze - adja oda. 

- Köszi.

Mélyen beszívom a szálat, majd miután letüdőzöm, óvatosan kifújom. 

Ez az egész azóta tart, mióta Sammel vagyok. Senki sem tud róla, és szerencsére ismerem az eladó srácot is, így nem akad ki senki azon, hogy még nem vagyok tizennyolc. 

- Madison vagyok - nyújtja ki a kezét. 

- Blair - rázom meg azt. 

- Mióta? - mosolyog rám. 

- Nem rég. Te? 

- Két éve - nevet. 

- Ismersz innen valakit? - kérdezem suttogva. 

- Nem. Már rég idejárok, de még nem haverkodtam össze senkivel - rágja a szája szélét. 

- Mennyi időnk van még? - pillantok rá. 

- Semennyi. Gyorsan dobd el - mondja halál komolyan. Követen az utasításait, majd mikor elindulnék, visszaránt. - Van nálad parfüm? 

- Nincs, miért? - kérdezem furán. 

- Amatőr vagy. Tessék, itt az enyém - veszi elő, majd gyorsan fúj rám kettőt. 

- Ez miért? 

- Kiszagolják - biccent. 

- Hát, köszönöm, Madison. Remélem, látlak még itt - veszem búcsúzkodóra a figurát. 

- Biztos vagyok benne - nevet, majd int egyet. 

Gyorsan szedem a lábam a terem felé, majd pont a tanár előtt esek be. - Hol voltál? Kerestelek a büfénél - mondja suttogva Summer. 

- Csak levegőztem - füllentek. Bár részben igazat mondok. 

- Mi ez a borzasztó parfüm? - vág fancsali képet. 

- Most miért mondod? - durcizok.

- Mrs. Davis, megismételné? - hallom meg Mrs. Hern hangját, mire ránézek. A duci tanárnő mérgesen igazítja meg a szemüvegét, miközben felhúzza rajzolt szemöldökét. A híres szemöldök...

- Elnézést, nem figyeltem - hebegem. - Hogyne - bólint. - Ez volt az utolsó húzása, értve vagyok? Úgy megbuktatom, hogy csak nézhet maga után - ordítja le a fejem. 

A matek sosem volt az erősségem. És a tanár sem szeret, tehát kettős káosz. 

Az óra végéig lentebb csúszok a széken, és behúzott nyakkal koncentrálok az egyenlet megoldására. 

- Pszt - bök felém halkan Summer. 

- Majd elmondod, tudod, hogy utál a tanár - suttogom halkan, de késő. 

- Blair Davis! Azonnal hagyd el az órám! Micsoda tiszteletlenség! - bök az ajtó felé a tanár, mire lehajtott fejjel összeszedem a cuccom. 

- De tanárnő, Blair nem is - próbál megvédeni Sum. 

- Te is szeretnéd követni őt, Summer? - ordít a tanár, majd újra rámnéz. - Kifelé - csapja be utánam az ajtót. Még gyorsan visszanézek, mire Zayn tekintetével találom szembe magam. Csak néz, majd rám záródik az ajtó, és sóhajtva nézek az órámra. 

Mivel végeztem, a matek volt azt utolsó, írok egy SMS-t Samnek, hogy hazamentem, ne várjon. 

Mikor kilököm a suli ajtaját, hallom, ahogy Mrs. Hern ordít valakivel, majd újra csapódik az ajtó. Nem nézem meg, ki volt az, csak szedem a lábam, hogy minél hamarabb hazaérjek. A főútra kiérve a fehér kerítés mellett haladok tovább, miközben cipőm orrát bámulom, és arrébb rúgok pár kavicsot. 

Hangos ricsajjal egy motor megy el mellettem, de erre sem kapom fel a fejem. 

Szerencse, hogy alig tíz percnyi sétára van az otthonom a sulitól, így eléggé hamar hazaérek. Kicsit meglepődök, mikor két motort vélek felfedezni a szokásos egy helyett. 

Gombóccal a torkomban nyitom ki az ajtót, majd belépek.